Ágnes mint a kámfor... és Újra Erdélyben!

... csak most messzebb, kb. 800-900 kilóméterre Budapesttől, és ezúttal egyedül!

Legalábbis egyedül indult el. De azt mondja, nincs egyedül, "mert az úton mindíg a megfelelő emberek jönnek velünk szembe vagy épp mellettünk, velünk egy irányba, vagy stabilan a helyükön vannak minket várva, hogy aztán mi is a helyünkre kerüljünk, és érkező-jövevényekből mi is érkezőket várók-fogadók lehessünk. Majd újonnan kapott erőnkkel és tudásunkkal menjünk tovább az úton, elhozva azt másoknak." És hol vagy most? - a Szent Anna Tónál. És amikor azt kérdeztük: mi dolgod van ott? Azt felelte - "Van Aki ezt jobban tudja nálam. Amikor az ember a "vezéreltetettség" állapotában van, nem tesz fel magának kérdéseket feleslegesen, mert tudja, hogy minden a megfelelő pillanatban és okkal történik. És elég az adott pillanatban tudni, hogy mi a dolgom, mert idejében világossá válik, és akkor, pont idejében meg is kapom a megfelelő erőt, hogy meg is tegyem azt, ami a dolgom. Mindíg. Most, és a következő mostban, és a következőben. Egymásra épül. Már az úton is számtalan csoda történt velem (azzal együtt is, hogy megbüntetett a rend őre, mert 60 helyett 71-el mentem és másfél óráig tartott a procedúra, mert csak románul beszélt:), itt pedig az óriásfenyők alatt épp a Szent Anna napot ünneplő daloló-fúvószenekar küldi körbe a hegyeknek a viszhangot, az erdei kápolnánál, ahol a pap és nyája együtt bográcsozik az Istentisztelet után, és új székely barátaim mosolygós tekintetében benne van minden, amit befogadásnak neveznék." A kápolnában egyébként Ágnes is énekelt. Megkérdeztük, hogy visszajön e, azt mondta igen, megkérdeztük mikor, azt mondta igen, megkérdeztük lesz e lemez, azt mondta igen, megkérdeztük, hogy "majd elmeséled?", azt mondta igen!:) Igen igen igen igen. /A fotón egyébként Ágnes Csíkbánfalva környékén, a világ legnagyobb székelykapuja előtt látható./