Pünkösd előtt

(József Attila:
Pünkösd előtt)
Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére, 
Mint jóllakott tuzok, magadba hullva 
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat 
Cibálja, tépi vének irigy ujja. 

Hiszen tudod már mi a Végtelenség: 
A Végtelenség az a magyar bánat 
S hiába vergődsz haló hattyuként, 
Szomorubb lélek búsul majd utánad. 

Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak, 
E végtelen vizen büszkébben usszál 
S csudáljanak, hogy méltóbban repül 
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál. 

Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség, 
Mint vadludat rozsdás vessző találja, 
Ne sírj, dalold el híres éneked, 
Hogy nyögve várjanak ujabb csodára!

És Ágnes hol pihenteti szárnyait a "repülés" előtt, elcsendesedve? Hogyan ünnepel? Megtudjuk ezt is!